Július végén megjelennek az első szilvák, a régi magyar fajták és tájfajták többsége azonban augusztusban és szeptemberben érik. Most érdemes megkóstolni és összehasonlítani őket, különösen akkor, ha ősszel szilvafát szeretnénk ültetni.
A régi szilvák gyümölcse gyakran kisebb és kevésbé egyöntetű, mint a modern fajtáké. Sok közöttük ugyanakkor a zamatos, magas cukor- és szárazanyag-tartalmú, lekvárnak, aszalásra vagy pálinkának kiváló változat.
Fajta vagy tájfajta?
A régi magyar szilvák között nemcsak egységes, pontosan meghatározott fajták találhatók. A falusi kertekben és ártéri gyümölcsösökben a jobb ízű, bőven termő fákat gyakran magról, sarjról vagy oltással szaporították tovább. Így alakultak ki az egy-egy vidékhez kötődő tájfajták.
Ugyanazt a szilvát más vidéken más néven ismerhették, egy név pedig több, kissé eltérő változatot is takarhatott. Ezért a régi leírások az érési időben, a gyümölcs alakjában vagy akár a magvaválóságban sem mindig egyeznek.
A legismertebb régi szilvák
A Besztercei Magyarország legismertebb régi szilvája. Már 16. századi forrásokban is szerepel, külföldön pedig sokáig magyar szilvaként ismerték. Valójában több változatot és klónt magában foglaló fajtacsoport. Gyümölcse sokoldalúan felhasználható, nagy hátránya azonban, hogy nagyon érzékeny a szilvahimlőre, más néven a sarka vírusra.
A Nemtudom szilva a szatmár-beregi vidék jellegzetes gyümölcse. Penyigei szilvaként is emlegetik, és hagyományosan ebből készült a sűrű, hozzáadott cukor nélkül főzött szatmári szilvalekvár. A sarka vírussal szemben toleráns, államilag elismert változata a Nemtudom P3.
A veres vagy vörös szilva neve ugyancsak felbukkan 16. századi feljegyzésekben. Valószínűleg több hasonló tájváltozatot neveztek így, ezért a róla szóló régi leírások nem teljesen egységesek.
Régi szilvafajták röviden
| Fajta vagy tájfajta | Érés és gyümölcs | Felhasználás, fontos tudnivaló |
|---|---|---|
| Besztercei | Szeptember eleje–közepe. Kisebb vagy közepes, tojásdad, sötétkék és magvaváló. | Frissen, lekvárnak, aszalásra és pálinkának is kiváló. A sarka vírusára erősen érzékeny. |
| Nemtudom (penyigei) |
Augusztus második fele–szeptember eleje. Apró, gömbölyded, hamvas sötétkék, többnyire maghoz kötött. | Különösen lekvárnak és pálinkának kedvelt. Öntermékeny, a sarka vírusát viszonylag jól tűri. |
| Veres vagy vörös szilva | Többnyire augusztus közepe–vége. Közepes, vöröses-lilás, lédús gyümölcs. | Frissen, feldolgozva és pálinkának használható. A név több, egymástól eltérő tájváltozatot takar. |
| Boldogasszony- vagy Bódi szilva | Általában augusztus közepe táján érik. Gömbölyded, kékes vagy vöröses héjú. | Frissen és feldolgozva is használható. Elnevezése és tulajdonságai vidékenként változhatnak. |
| Lószemű szilva | Nyár végén vagy kora ősszel érik. Feltűnően nagyobb, hosszúkás vagy tojásdad gyümölcsű típus. | Főként friss fogyasztásra és házi feldolgozásra alkalmas. Több helyi változata ismert. |
| Gömöri nyakas | Augusztus vége–szeptember eleje. Nyakas, szabálytalanul tojásdad, erősen hamvas, kékesfekete gyümölcs. | Frissen, lekvárnak, aszalásra és pálinkának is használható. Tulajdonságai termőhelyenként eltérhetnek. |
| Cukorszilva | Nyár végén–kora ősszel érik. Édes, magas cukortartalmú gyümölcs; a név több helyi típust is jelölhet. | Lekvárnak és aszalásra különösen alkalmas. A pontos gyümölcsforma tájanként változhat. |
| Fehér besztercei | Szeptemberben érik. Sárga, hamvas héjú, tojásdad, édes és többnyire magvaváló gyümölcs. | Friss fogyasztásra és pálinkának használják. Neve ellenére a Beszterceivel való rokonsága nem egyértelmű. |
| Nyári aszaló | Július vége–augusztus. Közepes, hosszúkás tojásdad, sötétkék és magvaváló. | Elsősorban aszalásra értékes, de frissen és feldolgozva is fogyasztható. Melegebb, szárazabb területeken is bevált. |
| Kökényszilva | Augusztus–szeptember. Többnyire apró, gömbölyded, sötétkék vagy lilás gyümölcsű. | Lekvárnak és pálinkának is használható. Nem azonos a kökénnyel; a név a szilvák egyik régi típusát jelöli. |
Az érési időt a termőhely és az évjárat is befolyásolja. A régi tájfajták azonos név alatt fennmaradt példányai méretükben, színükben és más tulajdonságaikban is eltérhetnek.
Az érési időt a termőhely és az évjárat is befolyásolja. A régi tájfajták azonos név alatt fennmaradt példányai méretükben, színükben és más tulajdonságaikban is eltérhetnek.
Régi nevek, eltérő változatok
A Boldogasszony vagy Bódi szilva egyes változatai augusztus közepe, Nagyboldogasszony napja körül érnek. A Lószemű a nagyobb gyümölcsű régi szilvák közé tartozik. A Gömöri nyakas, a Cukorszilva, a Fehér besztercei, a Nyári aszaló és a Kökényszilva szintén a régi gyümölcsösök gazdagságát idézi.
Ezek közül sok már nem kapható a szokványos kertészetekben. Fennmaradásukról elsősorban génbankok, fajtagyűjtemények és a régi fákról oltóvesszőt gyűjtő gyümölcsészek gondoskodnak.
Érdemes régi szilvát ültetni?
A kereskedelem a nagy, egyöntetű és jól szállítható gyümölcsöt részesíti előnyben. Sok régi szilva kisebb, nem egyszerre érik, vagy érzékenyebb valamely betegségre. A házikertben azonban az íz, a jó feldolgozhatóság és a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás fontosabb lehet a gyümölcs méreténél.
A régi fajták sem teljesen gondozásmentesek. Szükségük van megfelelő termőhelyre, metszésre, vízre és szükség esetén növényvédelemre. Ültetéshez ellenőrzött faiskolából származó, fajtaazonos oltványt válasszunk. A magról nevelt fa tulajdonságai eltérhetnek az anyafáétól.
A fajtaválasztást már a szilvaszezonban érdemes elkezdeni, a szabad gyökerű fa elültetésének ideje pedig lombhullás után, ősszel érkezik el.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás
Kövess minket a Facebook-on!